Csak egy pár gondolat arról, hogy hogy is történt ez az egész...én már régen szerettem volna gyerkőcöt így a krisztusi kor felé lépegetvén, elméletben..., gyakorlatban meg nagyon jól elvoltam úgy, ahogy voltam. A ház ura még maga sem tudta, mit akar. De ez nem meglepő:) Ő az a típus, aki nem tervez, akivel csak úgy történnek az események, de az mindig jól van úgy. Hát így fogant meg a fiunk, Dávid is, pont szilveszter éjszakáján, 2007. december 31-én, mielőtt elindultunk volna Katához a buliba.
Mivel ez volt az első alkalom, hogy nem védekeztünk, kíváncsian vártam az eredményt, valahogy éreztem, hogy nagyon is benne van a pakliban, hogy nekünk most gyerekünk lesz...az első teszt eredménye még olyan halovány volt, hogy még azt sem tudtam tesztelni mit érzek, nemhogy azt, hogy van-e gyerkőc a láthatáron. A második már kicsit erősebb halovány volt, majd a harmadik és a negyedik már tényleg meggyőzött:terhes vagyok. Nem is tudom, mit éreztem, egyszerre dőlt rám a boldogság, izgalom és a félelem, ijedtség. Biztos, hogy ezt akartam? Hát persze, hogy nem biztos...mi lesz így? Még meg se kérte Dani a kezem és már gyereket várok??!! És mi lesz az életünkkel? De elvégre hova várjunk még, amikor minden egyszerűen annyira tökéletes? Ilyen és efféle gondolatok kavarogtak anya fejében akkoriban:)
Aztán olyan gyorsan történt minden, a római kirándulás, aztán esküvő szervezés, az aggodalom, hogy hogy lesz minden tökéletes egy havi szervezés után, a kétségbeesés, hogy hogy fogok beleférni a szuper passzentos, minden porcikát kihangsúlyozó ruhámba majd négy hónaposan...hogy biztos hideg lesz még vagy szakad majd az eső azon a márciusi napon...de azon a napon, amikor felébredtünk, minden aggodalom szertefoszlott, mert belefértem, mert szép voltam és Dani is szép volt, mert sütött a nap és mert minden úgy sikerült, ahogy terveztük. És azt hiszem nem az a fontos, hogy az ember lányának a kezéért térdre rogyva könyörögjenek, hanem, hogy azzal élhessen az ember, aki mindenben az igazi. És az előbbi ugyan nem, de az utóbbi nekem megadatott, úgyhogy én ezzel ki is egyezek:)
